Sziasztok!

Tegnap nekiálltunk ismét bodzát keresni a környéken. "Sajnos" Túrkeve nem túl jól ellátott ezzel az általunk oly annyira kedvelt növénnyel, bár a régiek szerint valaha sok volt belőle. Mára sokat kiírtottak, és hírmondóban maradtak csak példányok, de semmiképpen nem olyan mennyiségben amire nekünk van szükségünk. Így hát tovább folytattuk az elmúlt két év gyakorlatát és elkezdtünk keresgélni. Most egészen Mezőtúr alá mentünk el, a Varas-csatornáig (állítólag volt itt egy nagyon jó csárda valamikor a mára sajnos már letűnt időkben. Pedig szívesen bementem volna :)

Első lépésként a puszta oldalt vizsgálgattuk át és sikerült is szedni belőle nem is kevés mennyiségben, de tudtuk, hogy ez még kevés lesz, így átmentünk a másik oldali keményfa ligeterdőbe. Azonkívül, hogy egészen jó állapotú erdőt találtunk, töménytelen mennyiségben volt benne bodzafa. És nem azok a vesszők, hanem karvastagságú bokrok. Nem is emlékszem,...talán amióta lekeveredtünk az Alföldre nem is láttam ilyen öreg bodzafákat.

A pusztai oldalra visszatérve: messziről látszik a pusztában az, ha valamikor tanya volt egy helyen. Körülötte sokszor körbeszántva kultúrnövényeknek előkészítve, vagy csak az általános pusztai növényzet, viszont a tanyahely benőve fákkal (akáccal, de szoktunk találni gyümölcsfákat is. Persze ha érdemes megmenteni a példányt, akkor visszatérünk és szedünk róla oltóvesszőt). Tegnap is egy ilyen helyen jártunk először. A nagy szélfúvásban minden növény levele őrülten mozgott körülöttünk, és a hang, amit kiadtak magukból újra életet varázsolt a rég összeomlott tanya falaiból kialakult dombocskára. A szétmállott vályogtéglákon lépdelve sokszor elképzelem, hogy kik is lakhattak itt, mit is csinálhattak, főként, hogy hogy is csinálták a dolgokat. Hol milyen állatok voltak, hol lehetett a kiskert. A gyümölcsösök nyomai mai napig megmaradtak, de sokszor már az eredeti szilvafák helyett már csak mirabolánt lehet találni, ezzel is mutatva az idő múlását. Azon is elgondolkodtam már, hogy meg kell venni egy ilyet és rendberakni, de mindig arra jutok, hogy nincs hozzá már föld. Az eredeti tulajdonosok az értékesíthető dolgot eladták, a "használhatatlant" elhagyták. Ahol még van épület, az is omladozik. El nem adható. Föld nélkül semmit nem ér. Csak néha, egy bolyongó ember téved be a gondolat által helyreállított falak közé, és képzelete kelti újra életre a rég elhagyott tanyák sírhantjait.

Beljebb menve a határba pedig nagy szerencsénk volt. Sikerült találni két fasort, ami mind vackorfából állt. Ennyit összesen nem tudtam Túrkeve környékén. Sajnos úgy tűnik, hogy nem túl sok termés lesz rajta (bár a nagy szélben ezt nehéz volt megállapítani), de ha idén nem is, jövőre jól jön majd ez a tudás :)

Ezek után igazán a virágszedés a másik oldalban lévő erdőben, de ezt már említettem.

Béla és Heni