Sziasztok!

Most nézem csak, mennyire megy az idő. Több, mint egy hónap eltelt azóta, hogy legutóbb írtam, pedig az eredeti tervek szerint hetente 1-2 alkalommal szerettem volna írni. Sajnos ez mostanság nem így alakul.

Mindenesetre megpróbálom összefoglalni az elmúlt hónapban történt változásokat:

Legfontosabb, hogy halad az üzem kialakítása. Ugyan sokszor nem egyszerű, nehézkes összehozni, hogy tudjunk haladni, pénz is legyen rá, a munkások is ráérjenek, de csak-csak alakul. Elkészült a betonozás, a víz, a szennyvíz, bekerültek az ablakok, nagyrészt kész a csempézés és nemsokára elkészülnek a villanyászati munkák is. Ha minden jól megy cca 2 hét és birtokba is vehetjük és elkezdődhet a munka benne.

Menetközben volt egy hiánypótlásunk az MVH felé is a nyertes leader pályázatunkkkal kapcsolatban, és épp az előbb hívtak, hogy jövőhét kedden jönnek ellenőrizni az eszközöket amiket vettünk (a gáztűzhely és a mérleg amiről már írtam régebben). Kicsit aggódok. Ugyan minden rendben van, de ismerősök nagyon beharangozták, hogy az MVH-s ellenőrzések sosem egyszerűek. Mindenesetre nagyon kedvesen beszéltek, pozitívan álltak a dologhoz amikor telefonon egyeztettünk. Valójában kicsit kíváncsi is vagyok. Az MVH ellenőrzései kimaradtak eddig az életemből. Meglátjuk! Ha túl vagyunk rajta, majd megírom mik a tapasztalatok.

Ha már pályázat....Hamarosan várható a kormányhivatal ellenőrzése is az üzemmel kapcsolatban. Azt gondolom egyszerűbbnek, pedig a pályázat sokkal bonyolultabb, de ez még odébb van. Majd átmegyünk ezen a hídon is, ha odaértünk.

Időközben be kellett iktatni egy kis pihenést is. 2 éve szeretnénk visszamenni a Padis-fennsíkra egy kis kirándulásra. Amióta az Alföldön élünk sokszor hiányoznak a hegyek és megragadunk minden alkalmat, hogy a közelükbe kerüljünk. Immáron elértük azt a pontot, hogy muszály egy kis kikapcsolódás, így megszerveztük, hogy természetvédelmis ismerősökkel menjünk el a Bihar hegységbe. Jött velünk egy környezet tanárnő egy geológus kollégám és a Hortobágyi Nemzeti Parktól egy biológus.

Kicsit szerencsétlenül alakult a dolog, mivel előtte levő nap meghúzódott a lábam, így a bakancsot végképp nem tűrte a lábam, de szandálban végig tudtam menni. Igaz nem túl nagy túrákat terveztünk. Mint rájöttünk ez nem is volt olyan nagy baj, mert így megnéztünk olyan dolgokat, amiknél eddig nem álltunk meg, mert "csak" útba esett, és a célunk felé tartottunk, visszafelé pedig már késő volt, így azért nem néztük meg.

Megnéztük a Szamos bazár felé vezető úton a Varasó tavat. Megérte. Az acsák (szitakötők) rögtön észrevették, hogy a vadászterületükre tévedtünk, így meg is néztek maguknak. Volt, hogy 30-40 cm-re jött a közelünkbe és szépen sorban mindenkit megfigyelt magának.

A varasó-tó

Fogtunk havasi gőtét is ami érdekes volt így testközelből. Láttunk rengeteg elevenszülő gyíkot is, amivel itthon valjuk be nem túl könnyű összefutni.

Havasi gőte

És a gyíkocska

Az igazi csúcspontja a túráknak viszont a tőzegmoha láp volt. Sajnos Magyarországon már nem sok helyen találhatunk ilyet :( Mindenesetre nagy élmény volt a húsevő növényeket megnézni közelről, vagy a lápi tóban áztatni a lábunkat. Sajnos itt is látszott már a zavarás. Egy ösvény vezetett be  a lápba és rendesen meg volt taposva. Logikusan mindenki egy sorban megy, mint a libák, ahelyett, hogy nem egymás nyomába taposnának és nem tennék tönkre a területet. Végülis alig 10.000 éve kezdett kialakulni, minek vigyázni rá.

Lent a tőzegmoha láp

Reliktum törpefenyők a lápon

Az egyik lápi tó

Lábáztatás az egyik tóban. Csak azt nem lehet tudni, hogy 2 méter vagy 4 méter mély a tó!

Asszonypajtás szitakötőfényképezés közben

Kereklevelű harmatfű - a húsevő növény

Tőzegrozmaring - az illata nem olyan, mint ami a kertben terem :)

Megnéztük az elveszett világot is, ami régi terv volt. Hatalmas víznyelők voltak az erdő közepén, de akkorák, hogy egy családi házat nyugodtan bele lehetett volna dobni. Láttam sátántinórút is :) Régen kerestem ezt a gombát élőben.

Hazafelé még megnéztük a Pece-patakok és azt a kis tavat amit a pénz hajhászása sikeresen tönkretett. A hőforrások által gazdagon táplált tóból rengeteg vizet vesznek ki az odatelepült szállodák, így gyakorlatilag kiszárították a tavat (meg a patakban sem volt sok víz). Ez annyira sikerült nekik, hogy valamilyen külső forrásból próbálják visszapótolni a vízet - kevés sikerrel. A régi tó (elmondások és a meder alapján) sokkal nagyobb volt. Mára alig maradt benne víz, így a benne élő kivételes növények és állatok is a kipusztulás szélére kerültek.

Töltik a majdnem kiszáradt tavat - télen így biztos befagy

A nílusi lótusz

Él benne egy növényfaj - nílusi lótus (Nymphaea lotus var. thermalis) amely ezen kívül csak Afrika északi részén honos. Itt a hőforrások táplálta kis tóban ugyanakkor meg tudott maradni. Még megvan - kérdés meddig.

Hazafelé megálltunk még denevéreket hallgatni a Solmó hegyen, majd ürgéket néztünk immáron magyar területeken.

Az ürgés hely - persze eldobott flakonnal

Hazaérkezésünk után egyből jobban esett a munka, így bele is kezdtünk.

Béla és Heni

És még pár plussz kép:

Hazafelé. Ekkor már lógott az eső lába, de nekünk szerencsénk volt. Megúsztuk eső nélkül (bár úgy is szép a terület). 

Teleki virág

Rezes hölgymál

Köves kőrös