Sziasztok! 

  Sikerült beszereznünk az üzembe egy 50 literes Vares rozsdamentes, hidraulikus gyümölcsprést. Így új lehetőségek nyíltak meg számunkra az ivólé gyártás területén! 

  Kipróbáltuk, jól működik, már csak az almára vár! ;)

Sziasztok!

Már ezen az oldalon is megosztottuk az egyesületünk (Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesület) tevékenységét. Az elmúlt időszakban az egyesület is sokat fejlődött, de a legnagyobb fejlődés a tanyánkon vehető észre. A Giligán blogján utána lehet nézni mindennek amivel foglalkoztunk és foglalkozunk.

Ezt a kis posztot igazából azért is írom, hogy lássátok a társadalmi felelősségvállalás fontos. Sokan dolgoznak civil szervezetek, önkéntesek olyan dolgok érdekében, ami egyébként nem, vagy csak nehézkesen valósulhatna meg. Ilyen a mi  munkánkban is ez a tanya. Hiszen, ha nem karoljuk fel és nem állunk neki rendbetenni, nemigen kellett volna pár év ahhoz, hogy összedőljön. Akkor a környék (a Kuczori-dűlő) egykor rengeteg tanyájából már az egyik utolsó is a múlté lenne. Ezt pedig nem akartuk. Úgy döntöttünk, hogy felújjítjuk és egy bemutatóközpontot kialakítva látogathatóvá tesszük, hogy mások is lássák, hogy hagyományos technikákkal könnyedén menthető egy ilyen épület.

Néhány kép a tanyáról akkor és most:

És akkor, hogy mi is lett belőle, bár még messze nincs készen:

Néhány kép a termékeinkről is legyen itt, mit is lehet majd ajándékba adni:

Sziasztok!

Az elmúlt 1 évben nem nagyon jelentkeztünk, de végre elérkezett az idő, hogy ismét elkezdjük gyártani a termékeinket, sőt kibővítsük a palettát sok-sok új termékkel.

Az elmúlt 1 évünkről röviden írok csak, mert egy egyrészt túl hosszú volt, másrészt pedig -szerencsére- már a felére sem emlékszem, de az biztos, hogy minden nem jut eszembe.

Szóval az üzem:

Régebben hírt adtunk arról, hogy muszáj átalakítanunk a termelésünket. Ennek oka a saját gyümölcsösök méretének megnövekedése (több, mint 4 hektárnyi területünk van). Ekkora területen lévő gyümölcsök feldolgozása már sokkal nagyobb szervezést, kapacitást igényel. Másrészt pedig a hatékonyság. Túl sok időt vesz el a marketing (amivel sajons most nagyon elmaradtunk, de majd látjátok, hogy meglett az eredménye a leállásnak), és az értékesítés. Ha hiszitek, ha nem a gyártási része a legkevesebb, ugyanakkor az új termékek behozatalára szükség volt arra, hogy időt tudjunk szakítani a termelésre.

Ennek érdekében új gépek tették hatékonyabbá a finomságok készítését, valamint az új gépekkel újfajta termékeket is tudunk előállítani. Így a megszokott szörpök és lekvárok, dzsemek kiegészülnek, egyrészt eritrites szörpökkel, lekvárokkal, dzsemekkel, másrészt készítünk teljesen új termékeket is. Ilyen pl. a különböző aszalványok (meggy, cseresznye, alma, körte, citrom, stb.), valamint egy olyan termék, ami saját gondolat (bár biztos csinlták már mások is, csak nem találtunk utalást rá). Ez pedig a Torkos Mackó, ami különböző aszalt gyümölcsökből áll igazán finom termelői mézzel nyakonöntve és egy kicsit érlelve benne.

Ezen felül elindul a gyümölcslé, zöldséglé gyártásunk is. A folyamat még kisérleti stádiumban van, de hamarosan ezek is a piacra fognak kerülni.

Terveink szerint készíteni fogunk fűszerkeverékeket is, de ez majd az őszi, téli időszak zenéje lesz.

Mindezt kis mennyiségben fogjuk értékesíteni. Célunk nem a mennyiség, hanem a minőség. Ennek okán előfordulhat (és biztosan elő is fog fordulni), hogy valamelyik termék elfogy és sajnos a következő termésig várni kell majd, hogy ismét legyen belőle.

Új címkéink biztosítják azt is, hogy ajándékként is hasznos termékekkel állhassunk a vevőink rendelkezésére.

Az értékesítés természetesen továbbra is sok időt vesz igénybe. Rájöttünk az elmúlt időkben, hogy mindenhol nem tudunk ott lenni, nem tudunk minden boltba juttani a termékeinkből. Ezért kialakítottunk egy webshop-ot, ahol a termékeink elérhetőek lesznek, ráadásul olyan postázási feltételeket próbálunk teremteni, hogy ezt minél kevésbé érezzék meg a vevőink. A webshop indulása cca 2 hét múlva várható.

Folyamatosan fogunk hírt adni az új dolgokról, bemutatjuk a gépeinket, az új tanyaközpontunkat, a területeinket, a telepített több 100 fa fejlődését és mindent ami érdekelhet Titeket.

Addig is pici türelmet kérünk Tőletek és egy kép a citrom aszalásáról.

Sziasztok

Szász Béla

Sziasztok!

Pár napot Miskolcon töltöttünk a családnál és mire visszaértünk meglepetés fogadott minket. Mikor indultunk, az egyik tyúk már kezdte kikölteni a tojásokat és néhány csibe csipogott alatta, viszont mire visszaértünk ez volt -na jó, nem alatta - hanem mellette :)

A tyukica egy disznóólban ült el és ebben az olban van egy fadoboz. A süni (na jó ennyi szakmaiság legyen benne: Keleti sün - Erinaceus roumanicus - természetvédelmi értéke: 25.000 Ft) gondolt egyet és eme dobozka mögé fialt le. Amit láttunk mi is az 3 db sün volt, de csak az egyiket sikerült lefényképezni. másnapra pedig az is eltűnt. Mondjuk már szép nagyok voltak. Reméljük itt maradnak a környéken, szükség van rájuk!

Üdv: Béla és Heni

Sziasztok!

Elős lépésben szeretnénk bemutatni új termékköreink első példányait (a fűszerolajokat) :) Mi már régen használjuk ezeket, de eddig értékesítésre nem gyártottunk, viszont úgy néz ki, hogy sikerült megoldani, hogy folyamatosan legyen belőle készleten.Ugyan egyenlőre még csak tesztfázisban van (hiszen teszteljük meddig áll el, stb.), de hamarosan kis mennyiségben piacra is fog kerülni. Ideális ajándék lehet belőle, arról nem is beszélve, hogy finom is :)

Ezen kívül elindult a szárítás ideje is. Most éppen a hársfavirágokat szárítjuk le a későbbi felhasználás céljára.

A mi aszalónk/szárítónk ilyen:

Ja, és szeretnénk felhívni mindenkinek a figyelmét aki szeretné megkóstolni a termékeinket, hogy most akár házhozszállítással is meg tudja kóstolni 5 féle szörpünket a Veddvelem.hu-n. Éljetek a lehetőséggel! :)

VÁSÁRLÁS ITT!

Sziasztok: Béla és Heni

Sziasztok!

Csak, hogy teljes egészében lehessen látni, mi is lett az elmúlt napi munkánkból a kész termékről is teszek fel képet. Nagyon finom lett és már most hétvégén meg lehet kóstolni a Juhászfesztiválon Túrkevén!

Üdv: Béla és Heni

Sziasztok!

A fenyőszirup receptje után kértétek, hogy írjam le a fenyőszörp receptjét is. Nálunk ez kicsit érdekes, mert miután a rendes fenyőszirupot behoztuk forgalomba két fenyőszirupunk lett. Az eredeti a fenyőszörp, a másik a rendes. Még ennek a szörpnek is a címkéjén fenyőszirup lesz, de idővel majd cserélem, ha lesz időm átszerkeszteni.

Szóval a recept:

Mi ugye "nagyban" csináljuk, így a recept is ilyen mennyiséghez lesz leírva, aki meg akarja csinálni, meg számolja át :)

Szóval fogunk cca. 6-7 liter vizet. Sokan azt mondják, hogy áztassuk be a fenyőrügyet, az én tapasztalatom azt mondja, hogy tök felesleges. Hacsak nem akarunk megpihenni egy éjszakára a két fázis között :)

A vízbe mi beletesszünk 3-4 kg cukrot és a fenyőrügyet. Persze minél többet rakunk bele annál jobb, de azért van az a pont amikor már nem nagyon van értelme többet beletenni. Mi elég sokat szoktunk, hiszen jó terméket akarunk csinálni. Ez a sok kb. egy 4-5 marok lehet (az én markommal, ami elég nagy), de ha kicsit több vagy kevesebb megy bele, akkor sem gond. Beledobunk egy kis citromfüvet és egy citromot.

A citromfüvet azért is használjuk, hogy csökkentsük a citromhasználatot. Nem, nem azért hogy spóroljunk, hanem azért, mert messziről utazik hozzánk és ezzel is kíméljük a környezetet!

Ezt az egészet felmelegítjük. A rügy itt is elveszíti majd a színét, ahogy melegszik a lé. Nem szoktuk felforralni, de forrásközelébe visszük a levet, majd leszűrjük és palackozzuk. 

Perzse kóstoljuk is és, ha kell még hozzá valami, akkor az megy bele.

Bocs a képek minőségéért, de nem volt túl jó fényviszony :(

Üdv: Béla és Heni

Sziasztok!

Többen kérték a fenyőszirupunk receptjét facebookon, hát közzétesszük:

Egy ilyen 5 literes üveghez egy nagy tál fenyőrügyet szoktunk tenni (mehet bele tobozkezdemény is). Ennek nagyjából most van az ideje, de függ a helyi viszonyoktól. Példáual a Padis fennsíkon majd 1 hónap múlva lesznek akkorák a rügyek, hogy érdemes szedni. Nemhiába, hidegebb van arrafelé (lassan esedékes lenne elnézni már oda is :)).

Mi úgy csináljuk, hogy cukorral kezdjük és cukorral fejezzük be. Itt lehet mindenféle cukorral csinálni, mi sima cukrot használunk hozzá. Szóval 1 réteg cukor, egy réteg fenyőrügy. A cukor fog megolvadni, így arra kalkuláljanak a cukor ellenségei, hogy ha nem tesz hozzá cukrot, akkor egyszerűen nem lesz szirup :)

Kb. 2-3 cm-es rétegeket szoktunk rakni, de próbáljuk minél rétegesebbre csinálni. Jól össze kell préselni, bárígy is össze fog menni. Volt már amikor utánapakoltam, hogy tele legyen.

A rétegek közé teszünk mézet is. Általában havasi virágmézet használunk hozzá, de lassan sajnos fogyóban vagyunk. Majd pótoljuk azt is. Mindenesetre lehet más mézet is, de én az íze miatt szeretem ezt.

Ezekután kirakjátok a napra és lehet érlelni. pár nap, 1 hét alatt igazából elkészül, de 5-6 hétig szokták érlelni hagyományosan. Attól is függ, hogy milyen idő van, mennyire van meleg. Ezután átszűrjük és palackozzuk. Palackról nem tudok képet adni még, mert teljesen kifogytunk, de majd ha elkészül az első adag, akkor teszünk fel képet.

Természetesen rendelni is lehet belőle (meg az egyéb termékeinkből is).

Mi benne szoktuk hagyni had érjen (akkor szűrjük le, amikor értékesíteni tervezzük), minél tovább van rajta annál erősebb az íze.

Nagyon hasznos köhögésre, letapadt trutyi felszakításához és még finom is :)

Jó szórakozást hozzá és nyújtson nektek is sok segítséget!

Itt már látszik, hogy van ahol meg van olvadva a cukor és megint összébbment a mennyiség :)

Üdv: Béla és Heni

Sziasztok!

Itt ismét régen jelentkeztem, de mint közzétettem miénk lett egy új porta és azt pátyolgattam, emellett vettünk két másikat is (amit persze szintén rendbe kellett tennünk). Kicsi területek, de szomszédosak az egyik portánkkal, és van rajta két nagy rózsaszilva fa, meg két nagy birsalma. Ezez voltak a lényegesebbek. Rózsaszilvából volt már pár darab, de mind kicsi fiatal fa. Ezek már javakorabelik, reméljük jól fognak teremni.

De visszatérve a főcímre. Immáron nem csak fenyőszörpünk lesz, hanem a hagyományos fenyőszirupunk is. Teszek is fel képeket róla. Köhögésre nagyon jó, a gyerekeinknek is ezt szoktuk adni, ha köhögnek. Kóstoljátok meg majd ha találkozunk!

A felső kettő frissen készült, az alsó már napos. Az már kezd alakulni.

Üdv: Béla és Heni

Sziasztok!

És elérkezett az ideje. Ha emlékeztek még erre a posztra, akkor itt a folytatása és egyben a befejezése.

http://befozde.blog.hu/2014/11/05/az_uj_foldtorveny_gyakorlati_oldalrol_avagy_nem_egyszeru_foldet_venni

Éppen, napra pontosan 9 hónap volt. Immáron kijelenthető, hogy nemcsak egy vegetációs időszak, de egy nagyon jól időzített baba születése is belefér ebbe az időbe.

Mindenesetre a végére értünk (bár a földhivatali bejegyzés még hátra van) és miénk lett hivatalosan is egy cca 2400 m2-es zártkert.

Béla és Heni

A rövid ellátási láncok kialakulásának okai évtizedes múltra tekint vissza. Nyugat-Európában már az 1980-as években voltak arra törekvések, hogy a gazdák közvetlenül tudják értékesíteni a termékeiket, kereskedők közbeiktatása nélkül. Sajnos a mai napig nem tudták elérni azt amit eredetileg szerettek volna, ugyanakkor aki járt már Svájcban, Franciaországban (és még sorolhatnánk) az láthatja a hatalmas lemaradást amiben ezzel kapcsolatban vagyunk. Mindenesetre valami kétségkívül elindult hazánkban is. Nem igazán úgy, mint az említett területeken, hiszen a magyar emberek zöme lustább annál, hogy közvetlenül kimenjen a termelőhöz a termékért, ugyanakkor a piacokon, vásárokon jelentős érdeklődés mutatkozik a termékek iránt.

És ez a rövid ellátási lánc, hiszen gyakorlatilag a termelő közvetlenül a fogyasztónak értékesíti az előállított élelmiszert kereskedők közbeiktatása nélkül legyen az sajt, lekvár, hús, vagy bármi egyéb.

Ezeknek a láncoknak fontos szerepe van a magyar gazdaságban is, hiszen közvetlenül képes munkahelyeket teremteni jóval nagyobb számban, mint a kereskedelmi láncok, vagy nagyipari termelők. Jelentősen nő a termékválaszték, helyben tartja a fiatalokat, megélhetést ad a vidéknek és még hosszasan sorolhatnánk.

Ugyanakkor látjuk azt is, hogy a jelenlegi rendeletek nagyban korlátozzák is a termelőket. Túrkeve ideális példa erre, hiszen, ha csak Miskolcot vesszük példának, egy ottani kistermelő nemcsak Miskolcon, hanem pl. Egerben is értékesítheti a termékét és még ezen kívül több nagyobb városban. Ugyanakkor kevi kistermelőként nekünk a legnagyobb értékesítési lehetőség 40 km-es körzetben Szolnok (ami jóval kisebb település, mint Miskolc) így a szabályozás számunkra versenyhátrányt jelent. Budapest a termékek értékesítésére jó lehetőség, ugyanakkor nagy a távolság, nagyok a költségek, és eléggé nehéz kiépíteni a piacot a termékek számára.

Mindenesetre a rövid ellátási láncoknak elvitathatatlan előnyei vannak és megvan a maga létjogosultsága, fontos ezeknek a fejlesztése, letisztulása.

A gyümölcsösök Túrkeve környékén is sokféle felhasználásnak örvendtek. Valamikor régen más szerepet szántak a településen élő emberek ezeknek a területeknek. Fontos volt maga a gyümölcs is, de más felhasználás is legalább ennyire lényeges volt. Ilyen volt például a gyümölcsösök kaszálóként való hasznosítása.

Sajnos a jelenleg még meglévő kertek gazdái megöregedtek, a fiataloknak nem célja a művelésük, de még csak a fenntartásuk sem. Azt láthatjuk, hogy sokan igazából csak szabadulni akarnak a teherré vált kertektől, de az új földtörvény miatt ez még nehezebb lett, mint eddig bármikor (hiszen ugyanazok a szabályok érvényesek ezekre a sokszor pár száz négyzetméteres területekre, mint a sok hektáros szántóföldekre). Ez pedig ismét nem segíti elő a hasznosításukat.

Valójában a zártkertek egy jó kiutat jelenthetnének a város lakosságának, hiszen a permetezés hiánya a területen (sokszor a környékén is), a régi gyümölcsfajták nagy lehetőséget rejtenek magukban. Ideális hely lehetne egy biogazdasági kialakítására és olyan gyümölcsök termesztésére amikhez a mai világban nehezen beszerezhetők (tájfajták, ősi gyümölcsfajták).Szerencsére az őshonos háziállatok mellett egyre többször kerülnek szóba ezek a régi fajtájú növények is. Egyre többen foglalkoznak ezeknek a növényeknek a megmentéséért. Túrkevén ilyen a Beklen Alapítvány és a Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesület is.

Ugyanakkor a mai napig működik egy ősi funkciója ezeknek a területeknek, nevezetesen az, hogy kaszáló gyümölcsösként vannak hasznosítva. Sokan a mai napig innen gyűjtik az állatoknak a téli takarmányt, aminek nagy jelentősége van a Beklen Alapítvány programjában, amely az őshonos háziállatok, a hagyományos állattartás és a túrkevei tejfeldolgozás újjáélesztésére törekszik. Ebben a Svájci-Magyar Civil Program nyújtott segítséget az alapítvány munkatársainak.

Sok szempontból ma a Túrkevét körülölelő zártkertek szerencsés helyzetben vannak, hiszen a félig-meddig gazdátlanságuk egyben meg is óvta őket sok károsító tényezőtől. Szerencsére az itt lévő fákat nem cserélték le „modern” fajtákra, így megmaradhattak azok a fák – amiket, ha sokszor nem is nevezhetünk tájfajtáknak – mindenesetre évtizedek, de akár évszázadok óta ezen a területen élnek és élelmet adnak a kevi embereknek.

Ugyanakkor sok veszélyeztető tényező is befolyásolja fennmaradásukat. Láthatjuk, hogy mekkora területet irtottak ki (vagy csak egyszerűen nem telepítettek újra) a Bocskor-kertben és a Lógó-kertben. Nagy területek már felszántva várják a tavaszi vetést. Ugyanez fokozottan érvényes a Vén-kert régi gyümölcsöseire is, több kertnek pedig már csak a neve van meg. Sajnos általánosan jellemző, hogy (legalábbis nagyrészt úgy gondolják) a mezőgazdaság intenzíven tud működni és ekként is kell kezelni ezeket a területeket, pedig ezeknek a pár száz, esetleg néhány ezer négyzetméteres területeknek is megvan a maga létjogosultsága. Akár kaszálóként, legelőként, vagy ökológiai gazdálkodás részeként is hasznosíthatnánk.

Amennyire lehet szerencsés helyzet, annyira lehet veszélyeztető tényező a gazdátlanság is. Látjuk napról-napra, hogy a régi tulajdonosok már nem tudják, nem bírják karbantartani ezeket a gyümölcsösöket, a fiataloknak pedig eszébe sem jut, hogy hasznosítsák ezeket a területeket, pedig sok lehetőséget nyújthatnának a megélhetéshez ezek a kertek.

Nagy károkat okoz a lopás is. Egyrészt az emberek nem kezdenek bele semmilyen tevékenységbe a területükön, hiszen úgyis más szedi le a termést. Ennek a problémának a megoldásáért, mind a rendészeti szerveknek, mind az önkormányzatnak sokat kellene tennie, ugyanakkor a legtöbbet mi magunk, Túrkevén élő emberek tehetünk és kell is tennünk. A lopás másik oldala a fák kivágása, eltulajdonítása – vagy éppen a frissen ültetett fiatal csemeték felszedése. Tudjuk, hogy sokan vannak olyan helyzetben amit nyugodtan nevezhetünk kilátástalannak, ugyanakkor a fák eltulajdonítása csak rövid távú megoldás számunkra, hiszen mi lesz akkor, ha elfogynak a fák. Arról nem is beszélve, hogy olyan fák is áldozatul eshetnek, amely fajtát később már nem, vagy csak nagyon nehezen hozhatunk vissza. Idővel a gazdák nem pótolják a fákat. A probléma egyértelműen szociális, a megoldása össztársadalmi feladat.

A kertekben sokszor sok természetvédelmi érték található. Mind a növényvilág, mind pedig az állatvilág talán az utolsó menedékét találja ezeken a területeken a környékünkön, ezt pedig fontos megmentenünk.

A Beklen Alapítvány és a Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesület ezeknek a területeknek a gazdaságos hasznosítását tűzte ki célul, mind az ősi fajták, mind pedig a hagyományos állattartás népszerűsítésével. Ezen célok elérése érdekében a Beklen Alapítványnak a Svájci-Magyar Civil Program nyújt támogatást.

Mára az emberek kezdik észrevenni, hogy a globalizált kereskedelmi struktúrán kívül is van lehetőség mindennapi élelmiszereink beszerzésére, például a helyi termelők piacán. Azonban itt sem minden arany, ami fénylik, mert elvárásokkal kell lennünk a helyi termelők irányába is.

Mik lehetnek ezek az elvárások? Elsősorban a termék eredete. Piaci körülmények között megvan az a lehetőség, hogy személyes beszélgetésbe elegyedjünk az árusítóval, megtudhatjuk, honnan, milyen körülmények közül származik terméke, így bizonyosodva meg afelől, hogy nem a nagybani felturbózott árukat, hanem kiskerti, kétkezi munkából származó zöldséget, gyümölcsöt van módunkban megvásárolni. Másik dolog, hogy a termékek minőségben is megüssenek egy minimális mércét. Az elvárás nem egy ládányi egyforma méretű, egyformán piros alma, hanem, hogy ár- érték arányában elfogadható árukat bocsássanak a vásárlók elé. Harmadik megemlítendő dolog, a környezettudatosság. Aki helyi piacon vásárol feltételezhetően már egy felvilágosultabb világszemlélettel rendelkező személy, akinek nemcsak az egészséges, fogyasztható élelmiszerre van igénye, hanem arra a tudatra is, hogy döntéseivel a környezetvédelem irányába is tesz valamit, ilyen valami például, hogy a helyi termelők piacán a térségben megtermelt árukat van módunkban beszerezni, így a szállítással járó környezetterhelés minimális. Mi lehet még? Például, hogy feltételezzük a helyi termelőkről, hogy nem műtrágyázza, permetezi olyan nagymértékben terményeit, vagy nem termel akkora mennyiségű csomagolóanyag hulladékot, mint egy multinacionális cég, és bár nem láthatunk bele a háttérmunkálatokban, de reméljük a fóliasátor maradványokat, feleslegessé vált göngyölegeket nem a kertben, vagy a kályhában égetik el. Utolsó sorban megemlíteném a kommunikációra való hajlamot, a termelőnek is tudnia kell, hogy az ő érdeke vásárlói felé kommunikálni, hogy termékei megbízhatóak, és mindig korrekt kiszolgálásra, megfelelő ár-érték arányra számíthat nála, az, aki őt választja.

Mindezek alapja, hogy emberi kapcsolatokat alakítunk ki az árusokkal, és bár lehet, ez furcsán hangzik, de a multik még arról is leszoktattak minket, hogy egy pár kedves szót váltsunk azokkal az emberekkel, akikkel mindennapi, sietős bevásárlásaink során találkozunk. A helyi termékek vásárlása társadalmi kapcsolatok kialakításában is hasznosnak bizonyul, nem csak azért, mert így információkhoz jutunk a termékekről, hanem mert mindenki napját szebbé varázsolhatja egy-egy jó kívánság, egy jó beszélgetés.

Hazánk hagyományosan egy mezőgazdaságból élő ország. Persze az előző rendszer ezt szerette volna átalakítani iparivá, a trianoni békediktátum sem tett jót (a legjobb területeink elcsatolásával) a mezőgazdaságnak, de az egyik legnagyobb kárt a rendszerváltás utáni időszak okozta.

Lehetne sorolni az okokat, feltenni a kérdéseket. Minden bizonnyal pár perc alatt akár százat is össze lehetne szedni, ugyanakkor a lényeg ebben a pillanatban nem ez hanem, hogy mi az ami megmaradt; mi az amivel kezdhetünk valamit; mi az, ami miatt újra jelentős szerepet kaphatnak Magyarországon a helyi termékek.

A régi időkben elképzelhetetlen volt, hogy amit fogyasztanak az emberek ne helyi termék legyen. Ennek persze több oka volt. Első, hogy egyszerűen nem érte meg szállítani. A szállítás lassú volt, drága és sok esetben veszélyes is. Másrészt minek szállítottak volna olyan dolgot, ami helyben is volt. Persze a sót, ruházatot, fűszereket (pl. bors) utaztatták, mert csak messziről lehetett beszerezni, de a kenyeret, a húst és minden mást helyben termeltek meg, helyben értékesítették, és helyben is fogyasztották.

Nem hiszem, hogy az akkori embereknek felmerült volna a fejében az, hogy fogyasszunk helyi terméket, mert azzal a helyben élőket támogatjuk. Persze a szolidaritás megvolt a helyiek között – főként pl. az iparosok felé – hiszen, a javítanivalót odavitték, akit ismertek, aki a múltkor meg tőle vette a búzát, kukoricát az állatnak.

Mára odáig romlott a helyzet, hogy muszáj helyi terméket fogyasztani, mert a falvak elnéptelenednek, mert a helyben élők életszínvonala meredeken zuhan, mert a környezetünk nem bírja sokáig az intenzív gazdálkodást és az ide-oda furikázást. A kistelepüléseknek (főként az olyan kistelepüléseknek, mint Túrkeve) az egyik (és talán legfontosabb) kitörési pontja pont a helyi termék. Persze nem az önkormányzat kitörési pontja – bár segíteni sokat tudna -, nem a kereskedőké, iparosoké, főként nem a nagygazdáké, hanem az egyszerű emberé, aki nem kap saját falujában munkát, aki nem látja, hogy érdemes megtermelni dolgokat, ezeket feldolgozni, értékesíteni, de nem ért hozzá, és valljuk be sokszor nem is meri elkezdeni, merthogy úgyis csak ellopják a terményt. Pedig ennek nem kellene így lennie, hiszen ha lenne miből megélni kevesebben választanák a tolvajlás kevésbé nemes szakmáját. Márpedig minden ember, aki belekezd valamibe hamarosan 2-3 embernek fog munkát, megélhetést adni. Csak azért mert egyszerűen kell a kétkezi munka. Mi magunk tudjuk kihúzni a túrkevei embereket a saját hajuknál fogva a Nagy-Sárrét rég lecsapolt mocsaraiból. Mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy az itt élő fiatalok itt is maradjanak, a mi dolgunk megvédeni a kertjeinket, gyümölcsöseinket a házainkat a tolvajoktól, rablóktól. Hiszen, ha mi nem tesszük ezt, helyettünk senki sem fogja megcsinálni.

Ehhez pedig egy dolog mindenképpen kell: a helyi termék!

Szász Béla

Beklen Alapítvány

Sziasztok!

Vasárnap (február 22-én) mindenkit szeretettel várunk Budapesten az Idegenvezetők Világnapja alkalmából a Bálna Bevásárlóközpontban reggel 8 órától 17 óráig.

Béla és Heni

Sziasztok!

Minden előrevaló tervezés nélkül sikerült ennyire Wass Albert-esre a mai napon. Nem terveztem előre mennyi almaalanyt fogok ültetni, de a hely így adta. Ennyi fért el (meg egy veresszilva). Reméljük nem ezeknek a fáknak nem lesz annyira nehéz sorsuk, mint a könyvben szerpelőknek.

Úgy néz ki, hogy szépen száradnak a kertek. Ugyan még mindig gumicsizmában kell közlekedni és néhol határozottan mély a víz, de sokkal jobban néz ki a terület. Ha így folytatódik hamarosan még könyörögni is fogunk a vízért.

Ugyanakkor a jó idő másik hatásaként az őszibarack alanyok kezdenek megeredni, már bomlanak a rügyek. Ezzel még lehetnek gondjaink.

Amit még szükségesnek érzek megosztani:

Sikerült szereznünk fokhagymamagot. A szomszédunk valamikor (ha jól emlékszem) vadfokhagymának mondta. Ez kisebb (de erősebb) fokhagymát terem és mindig és mindenhol kikel, csak el kell szórni. Miután az eddigi kiskertünket felszámoltuk (tényleg kicsi volt, de a funkcióját betöltötte) és a hátsó kertet ástam fel (utoljára, mert megy rá a mulcs), lett helye az ilyeneknek is. Miután régóta csinálunk fokhagymakrémet fel fogjuk tudni használni a nagyobb kertben termett mennyiséget, ti pedig vadfokhagymakrémet kóstolhattok a Befőzdénél!

Ezúton is köszönjük Sanyi bátyánknak a magokat!

Béla és Heni

Immáron több, mint két éve folyik Túrkevén egy program, amelynek a célja az volt, hogy visszahozzuk a régi hagyományokat a tejtermelés területén. Bevalljuk őszintén sokkal könnyebb dologra számítottunk a program indulásának elején. Sorra olyan akadályokba ütköztünk amiről fogalmunk sem volt, de sikeresen megbirkóztunk mindegyikkel és mára odáig jutottunk, hogy hamarosan ténylegesen meg lehet nyitni az üzemcsarnokot.

Akik jártak benne a felújítás előtti időkben emlékezhetnek rá, hogy nemcsak kívülről, hanem belülről is eléggé katasztrófális helyzetek uralkodtak a helyszínen. A padlás félig beszakadva, a padló félig felszedve, az elavult eszközök porba fojtva vártak a szebb időkre.

A munkálatokat órákon keresztül lehetne sorolni, de a legfontosabbak a benti terek mai igényeknek megfelelő kialakítása volt. Csempe és járólap burkolatot kaptak a helyiségek, komplett villany- víz- és szennyvízszerelési munkálatokat végeztek el a kollégák. Új, a mai jogszabályoknak megfelelő helyiségeket alakítottunk ki, fehér- és fekete öltöző is létre lett hozva.

A régi nagy fogyasztású, kis hatékonyságú gépeket lecseréltük kisebb helyet foglaló, energiatakarékosabb, könnyen kezelhető eszközökre. Érkezett tejhűtő, tejpasztőrkád, amivel elő lehet akár sajtot akár joghurtot is állítani. Tejszeparátorunk a tejszín különválasztásához, de van vajköpülőnk is. Tudunk palackozni tejet és ekként értékesíteni a vevőknek, de különböző sajtokat is préselhetünk.

Valójában egy, a mai követelményeknek teljesen megfelelő üzem jött létre a régi helyén ami már csak arra vár, hogy a szükséges engedélyek birtokában megkezdje a működését.

Sziasztok!

A hétvége egy részében elültettük a megérkezett facsemetéket. A meggy volt ami ideért a hétvégére, így gyorsan a földbe kellett tenni őket, úgyhogy végigjártuk a portákat és az üres helyek egy részére meggyalanyokat (48 db), birsalma alanyokat (5 db) és veresszilva alanyokat (7 db) ültettünk. Majdnem kifelejtettem a vad őszibarackot :) Abból is volt 8 db.

Szóval összesen 68 db fa került a földbe. Reméljük meg is fogannak, bár elég jóó idő van felénk és a víz miatt sem panaszkodhatunk.

Eszembe is jutott, hogy kellene a honlapra csinálni egy számlálót, hogy mennyi fát ültettünk el. Pár év múlva érdekes lehetne. Bár a programozónk kicsit le van terhelve és azzal sem nagyon sincs ideje foglalkozni, hogy befejezzük a honlapot, így biztos nem örülne az új melónak :)

 A meggyalanyok

 A gyerekek ültetik a fákat

Találtunk érdekességeket is. Régóta tervezem, hogy csinálunk egy adatbázist az egyesületünknek (Giligánnak), hogy hol milyen fákat találunk Túrkeve környékén. Persze a szilvát nem túl sok értelme van regisztrálni, hiszen több van belőle, mint a településen élnek, de sajnos még nem jutottam idáig. Mindenesetre a fejemben raktározom, hogy hol mit találok. A hétvégén ezt találtam: Nem mai gyerek.

Hogy milyen fajta nem tudom. Majd amikor terem megpróbáljuk azonosítani

És mégegy érdekesség. Sajnos későn vettük észre őket, így megbolygattuk a bolyt, de vissza is temettük őket. Nem ültettük rájuk fát. Reméljük túlélik. Még igencsak aludtak.

Időközben megérkeztek a rendelt almafa alanyok is. Erről nem akarok írni. Sajnos (bármennyire is tisztelem a munkájukat) nagyon nem tudok jót írni róluk, rosszat meg nem akarok. A fák legalább szépek.

Üdv: Béla és Heni

Miután az elmúlt években egy erőteljesen növekedő tendencia volt felfedezhető a helyi termékek piacán. Ezt felismerve a Földművelésügyi Minisztérium is beállt a helyi termékek mögé és a 2015-ös évet a helyi termékek évének minősítette, ösztönözve ezzel is ezen termékkörök előállítását, fogyasztását.

Az elmúlt időszakban nemcsak az előállítók száma növekedett, hanem szerencsére az ilyen termékeket értékesítő boltok, piacok is sorra nyíltak meg országszerte. Ennek nyilvánvaló előnyei mellett egyértelmű veszélyei is vannak. Ilyen veszély például a minőség romlása, a visszaélés az ebben az irányban adódó lehetőségekkel, ezért a Földművelésügyi Minisztérium és a NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) több, a termelőket és a vásárlókat védő intézkedést is bevezet az elkövetkező időkben. Ilyen intézkedések az ország több pontján elérhető szakmai fórumok, vagy egy on-line tudásbázis, ugyanakkor egyre többször lehet majd számolni a NÉBIH kollégáinak a megjelenésére az értékesítő helyeken is.

Időközben a termelőknek, fogyasztóknak, és a piacoknak létrehozott honlap (http://www.helyboljobb.hu) is megkezdte a működését. Ezen az oldalon információkat kaphatnak az őket érintő szakmai programokról, rendezvényekről, támogatási lehetőségekről. A Vevők tájékozódhatnak, hogy a környékükön merre találhatóak piacok, de a feltett kérdésekre szakértő is válaszol.

Szerencsére egyre több civil szervezet is foglalkozik a helyi termékek piacra jutásának, juttatásának lehetőségeivel. Túrkevén a Beklen Alapítvány bonyolít le egy programot a Svájci-Magyar együttműködés keretében, amely a régi tejcsarnok újra nyitását tűzte ki célul.