Sok szempontból ma a Túrkevét körülölelő zártkertek szerencsés helyzetben vannak, hiszen a félig-meddig gazdátlanságuk egyben meg is óvta őket sok károsító tényezőtől. Szerencsére az itt lévő fákat nem cserélték le „modern” fajtákra, így megmaradhattak azok a fák – amiket, ha sokszor nem is nevezhetünk tájfajtáknak – mindenesetre évtizedek, de akár évszázadok óta ezen a területen élnek és élelmet adnak a kevi embereknek.

Ugyanakkor sok veszélyeztető tényező is befolyásolja fennmaradásukat. Láthatjuk, hogy mekkora területet irtottak ki (vagy csak egyszerűen nem telepítettek újra) a Bocskor-kertben és a Lógó-kertben. Nagy területek már felszántva várják a tavaszi vetést. Ugyanez fokozottan érvényes a Vén-kert régi gyümölcsöseire is, több kertnek pedig már csak a neve van meg. Sajnos általánosan jellemző, hogy (legalábbis nagyrészt úgy gondolják) a mezőgazdaság intenzíven tud működni és ekként is kell kezelni ezeket a területeket, pedig ezeknek a pár száz, esetleg néhány ezer négyzetméteres területeknek is megvan a maga létjogosultsága. Akár kaszálóként, legelőként, vagy ökológiai gazdálkodás részeként is hasznosíthatnánk.

Amennyire lehet szerencsés helyzet, annyira lehet veszélyeztető tényező a gazdátlanság is. Látjuk napról-napra, hogy a régi tulajdonosok már nem tudják, nem bírják karbantartani ezeket a gyümölcsösöket, a fiataloknak pedig eszébe sem jut, hogy hasznosítsák ezeket a területeket, pedig sok lehetőséget nyújthatnának a megélhetéshez ezek a kertek.

Nagy károkat okoz a lopás is. Egyrészt az emberek nem kezdenek bele semmilyen tevékenységbe a területükön, hiszen úgyis más szedi le a termést. Ennek a problémának a megoldásáért, mind a rendészeti szerveknek, mind az önkormányzatnak sokat kellene tennie, ugyanakkor a legtöbbet mi magunk, Túrkevén élő emberek tehetünk és kell is tennünk. A lopás másik oldala a fák kivágása, eltulajdonítása – vagy éppen a frissen ültetett fiatal csemeték felszedése. Tudjuk, hogy sokan vannak olyan helyzetben amit nyugodtan nevezhetünk kilátástalannak, ugyanakkor a fák eltulajdonítása csak rövid távú megoldás számunkra, hiszen mi lesz akkor, ha elfogynak a fák. Arról nem is beszélve, hogy olyan fák is áldozatul eshetnek, amely fajtát később már nem, vagy csak nagyon nehezen hozhatunk vissza. Idővel a gazdák nem pótolják a fákat. A probléma egyértelműen szociális, a megoldása össztársadalmi feladat.

A kertekben sokszor sok természetvédelmi érték található. Mind a növényvilág, mind pedig az állatvilág talán az utolsó menedékét találja ezeken a területeken a környékünkön, ezt pedig fontos megmentenünk.

A Beklen Alapítvány és a Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesület ezeknek a területeknek a gazdaságos hasznosítását tűzte ki célul, mind az ősi fajták, mind pedig a hagyományos állattartás népszerűsítésével. Ezen célok elérése érdekében a Beklen Alapítványnak a Svájci-Magyar Civil Program nyújt támogatást.