Sziasztok!

Minden előrevaló tervezés nélkül sikerült ennyire Wass Albert-esre a mai napon. Nem terveztem előre mennyi almaalanyt fogok ültetni, de a hely így adta. Ennyi fért el (meg egy veresszilva). Reméljük nem ezeknek a fáknak nem lesz annyira nehéz sorsuk, mint a könyvben szerpelőknek.

Úgy néz ki, hogy szépen száradnak a kertek. Ugyan még mindig gumicsizmában kell közlekedni és néhol határozottan mély a víz, de sokkal jobban néz ki a terület. Ha így folytatódik hamarosan még könyörögni is fogunk a vízért.

Ugyanakkor a jó idő másik hatásaként az őszibarack alanyok kezdenek megeredni, már bomlanak a rügyek. Ezzel még lehetnek gondjaink.

Amit még szükségesnek érzek megosztani:

Sikerült szereznünk fokhagymamagot. A szomszédunk valamikor (ha jól emlékszem) vadfokhagymának mondta. Ez kisebb (de erősebb) fokhagymát terem és mindig és mindenhol kikel, csak el kell szórni. Miután az eddigi kiskertünket felszámoltuk (tényleg kicsi volt, de a funkcióját betöltötte) és a hátsó kertet ástam fel (utoljára, mert megy rá a mulcs), lett helye az ilyeneknek is. Miután régóta csinálunk fokhagymakrémet fel fogjuk tudni használni a nagyobb kertben termett mennyiséget, ti pedig vadfokhagymakrémet kóstolhattok a Befőzdénél!

Ezúton is köszönjük Sanyi bátyánknak a magokat!

Béla és Heni