Sziasztok!

Tegnap a Nimfeánál az egyik ismerősöm szólt, hogy az szomszédos úton egy madár van. Ki is mentünk megnézni, de már előre lehetett látni, hogy valami baja van, mert meg sem próbált elmenekülni. Ha nem lett volna gond vele, ott hagytam volna, mert az anyja tudta volna még etetni, és előbb-utóbb elrepült volna.

Sajnos nem volt ilyen szerencséje. Valószínűleg kirepült a fészekből, de valami félresikerülhetett, mert eltört szegényke szárnya. Már a legyek is beköpték a sebet, de szerencsére még nem keltek ki a nyüvek, csak a peték voltak rajta. Bevittem és kollégákkal kitisztítottuk a sebet, majd eljuttattuk a természetvédelmi őrnek, hogy juttassa el a Hortobágyi Madárkórházba. Reméljük Déri doki rendbe tudja tenni.

Nyugi, az utolsó két képen nem vér van, hanem betadin :)

Béla és Heni

Sziasztok!

Ma beszélgettem egy emberrel (régi ismerős, már amennyire régi ismerőseim lehetnek Túrkevén), és szóba került a szappan. Tudta, hogy én is csinálok mindenféle hülyeséget, és rákérdezett, hogy szappant csinálok -e. Mondtam neki, hogy már jópár éve szórakozok vele, bár manapság csak házi használatra készülnek a szappanjaink. Erre bement és adott egy darabot a kezembe. Kicsit a régi féle szappanokra emlékeztetett a darabka. Poros volt a külseje (no nem por volt rajta, hanem a kicsapódott lúg), de jó volt a fogása.

Elmondta, hogy ő hogy is csinálja, ami megfelelt a régen készült szappanoknak. Összegyűjti a zsírt, kisüti, lúg neki és kész. Ami elgondolkodtatott nem is ez volt, hanem az, hogy szóba került a hidegen készült szappan, kérdezte, hogy az hogy is készül (merthogy ő csak főzve tudja). Rövid beszélgetés után elbúcsúztunk, és már csak itthon jött elő valahonnan mélyről egy gondolat, ami elkezdte megvilágítani azt, amit mi emberek teszünk.

Ahogy felbukkant nem is tudtam visszatoloncolni a helyére, s gördült előre, és vitte a gondolatokat tovább.

A lényeg: Mi emberek egyre inkább szeretnénk a természetesség felé tartani. Kell nekünk a házi termék, kell a természetes tisztítószer, kell minden amit természetesnek vagy réginek mondanak. Valami romantikával gondolunk a régi időkre, amikor kézzel kaszáltak, amikor maguknak csinálták a sonkát, stb.-t az emberek (de idefér a múltkori beszélgetés is a facebookon a pulykák neveléséről). Ugyanakkor attól, hogy valami házilag készült, vagy réginek mondanak még korántsem biztos, hogy természetes, vagy régi. A házi lekvárokban, szörpökben tartósítószerek vannak (a legutóbbi vásáron ahogy láttam csak mi voltunk, aki tartósítószer nélkül készítettük a termékeinket). A szappan a legtöbb esetben hidegeljárással készül (nem főzve van, csak kutyulva) s így árulják. No a gondom az, hogy megvan ez a régi nosztalgia, a vágy a természetesség iránt, ugyanakkor tenni mégsem akarunk igazából érte. Hisz nem mindegy, hogy mondjuk egy óra alatt megcsinálom a szappant, vagy pl. egész nap főzöm. És ez nagyon sok mindenre igaz. A nosztalgiát akarjuk, de tenni nagyon kevesen akarnak érte. Senki nem akar ténylegesen kaszálni, nem akarják látni a háttérben folyó munkát, a befőzési időszakban a hajnalig tartó munkát, vagy sok-sok tanulást, olvasást ahhoz, hogy a hátterét is ismerjük a dolgoknak, ne csak másoljuk őket. (Felmerült bennem Isaac Asimov Alapítvány trilógiája is, amikor is minden működött, de senki nem tudta hogyan, miért. Ha valami megadta magát, akkor nem volt senki aki meg tudta volna javítani.) Mi is így vagyunk ezzel valahogy - mármint a régi idők dolgaival. Kellene amit csináltak, de úgy csinálni ahogy régen csinálták, már nincs energiánk. Megelégszünk az olcsó másolatával.

Azt hiszem, hogy a modern időket a nosztalgia képébe öltöztetjük, és még magunk is elhisszük, hogy ez az aminek látni (vagy épp láttatni) szeretnénk.

A szappan egyébként zseniális volt!

U.i.: azt hiszem kissé keserűre sikeredett ez a kis monológ. Előre szeretném kikötni (vagyis mostmár utólag), hogy senkit nem akartam bántani ezzel a dologgal, sőt tisztelet azoknak akiknek "megszenvednek" azért, hogy úgy készítsenek valamit, ahogy azt régen tették. Amíg pedig igény van a modernebb verziókra is rajta.

Üdv: Béla+Heni

Sziasztok!

Sajnos elég régen sikerült ideülnöm a blog elé, hogy írjak valamit. Ennek nagyon egyszerű az oka. Annyi, hogy semmire sincs időnk. A régi szép időkben általában ezt az elfoglaltsági szintet ősszel értük el. Amikor már pálinkát kellett csinálni, begyűjteni a gyümölcsöket.

Mostanra a helyzet gyökeresen megváltozott. Reméltem, hogy később kerülünk ennyire elfoglalt állapotba, de a sors így hozta.

Az elfoglaltságunk oka sokrétű. Egyrészt a munkában is helyt kell állni, másrészt visszük az egyesületünket, és nem utolsósorban a Befőzde is sokat kíván. Ismét megyünk egy rendezvényre, amire kell készíteni a termékeket. A rendezvény egyébként a Túrkevei Juhászfesztivál lesz.

Viszont van jó hírem is! Ugyan ez ismét munkával jár majd, de sikerült megnyernünk két pályázatot is, így kialakítjuk a Befőzde új helyét. A hátsó házunkban lesz kialakítva a raktár és az üzemhelység. Ha majd alakul teszek fel képeket is róla.

Arra gondoltam, hogy leírom a feladataim listáját, de a harmadik sor után úgy döntöttem, hogy túl sok lesz :)

No, mindenkinek minden jót. Előbb-utóbb ismét írni fogok.

Béla+Heni

Sziasztok!

Tegnap nekiálltunk ismét bodzát keresni a környéken. "Sajnos" Túrkeve nem túl jól ellátott ezzel az általunk oly annyira kedvelt növénnyel, bár a régiek szerint valaha sok volt belőle. Mára sokat kiírtottak, és hírmondóban maradtak csak példányok, de semmiképpen nem olyan mennyiségben amire nekünk van szükségünk. Így hát tovább folytattuk az elmúlt két év gyakorlatát és elkezdtünk keresgélni. Most egészen Mezőtúr alá mentünk el, a Varas-csatornáig (állítólag volt itt egy nagyon jó csárda valamikor a mára sajnos már letűnt időkben. Pedig szívesen bementem volna :)

Első lépésként a puszta oldalt vizsgálgattuk át és sikerült is szedni belőle nem is kevés mennyiségben, de tudtuk, hogy ez még kevés lesz, így átmentünk a másik oldali keményfa ligeterdőbe. Azonkívül, hogy egészen jó állapotú erdőt találtunk, töménytelen mennyiségben volt benne bodzafa. És nem azok a vesszők, hanem karvastagságú bokrok. Nem is emlékszem,...talán amióta lekeveredtünk az Alföldre nem is láttam ilyen öreg bodzafákat.

A pusztai oldalra visszatérve: messziről látszik a pusztában az, ha valamikor tanya volt egy helyen. Körülötte sokszor körbeszántva kultúrnövényeknek előkészítve, vagy csak az általános pusztai növényzet, viszont a tanyahely benőve fákkal (akáccal, de szoktunk találni gyümölcsfákat is. Persze ha érdemes megmenteni a példányt, akkor visszatérünk és szedünk róla oltóvesszőt). Tegnap is egy ilyen helyen jártunk először. A nagy szélfúvásban minden növény levele őrülten mozgott körülöttünk, és a hang, amit kiadtak magukból újra életet varázsolt a rég összeomlott tanya falaiból kialakult dombocskára. A szétmállott vályogtéglákon lépdelve sokszor elképzelem, hogy kik is lakhattak itt, mit is csinálhattak, főként, hogy hogy is csinálták a dolgokat. Hol milyen állatok voltak, hol lehetett a kiskert. A gyümölcsösök nyomai mai napig megmaradtak, de sokszor már az eredeti szilvafák helyett már csak mirabolánt lehet találni, ezzel is mutatva az idő múlását. Azon is elgondolkodtam már, hogy meg kell venni egy ilyet és rendberakni, de mindig arra jutok, hogy nincs hozzá már föld. Az eredeti tulajdonosok az értékesíthető dolgot eladták, a "használhatatlant" elhagyták. Ahol még van épület, az is omladozik. El nem adható. Föld nélkül semmit nem ér. Csak néha, egy bolyongó ember téved be a gondolat által helyreállított falak közé, és képzelete kelti újra életre a rég elhagyott tanyák sírhantjait.

Beljebb menve a határba pedig nagy szerencsénk volt. Sikerült találni két fasort, ami mind vackorfából állt. Ennyit összesen nem tudtam Túrkeve környékén. Sajnos úgy tűnik, hogy nem túl sok termés lesz rajta (bár a nagy szélben ezt nehéz volt megállapítani), de ha idén nem is, jövőre jól jön majd ez a tudás :)

Ezek után igazán a virágszedés a másik oldalban lévő erdőben, de ezt már említettem.

Béla és Heni

Sziasztok!

megint el vagyok maradva :(

Előző hétvégén volt megszervezve a Szent György-napi állatkihajtó Túrkevén. Igazán érdekesen alakult a program, mivel eredetileg csak árulni mentünk ki, de ez az előttelévő napon megváltozott. Egyik kollégánk balesetet szenvedett és nekem kellett beállnom a helyi nagygazda szerepébe. Így reggel paraszti ruha, cifraszűr és sétálhattam végig a városon a magyar tarkák, rackák és kecskék után, két ismerőssel (akik subában meneteltek végig). Mindenesetre nagyon jól alakultak a dolgok. Rengeteg program volt a rendezvényen (székely népi mesemondó, őshonos kutyafajták bemutatója, Motiva zenekar, parasztolimpia, tekerőlantos,stb.)

Mindenképpen érdekes volt, remélem jövőre is lesz.

Holnap pedig megyünk kiélni gyűjtögető szenvedélyünket :)

Heni és Béla

Sziasztok!

 A húsvéti ünnepek után, az egyesületünk a hajdúböszörményi skanzenbe a Zöld Kör által, meghívást kapott előadást tartani, egy egészségnap keretén belül. Érkezésünk után feltérképeztük a terepet, ami már első pillantásra is szívmelengető volt. Régi parasztházak, tiszta környezet, bográcsból áradó finom illatok, libák gágogása - jelezték, idegen jött a portára.

Az előadás elkezdődött, ugyan nem voltak sokan, de annál inkább érdeklődő hallgatóság gyűlt össze. Az előadást Béla kezdte,a gyógynövényekről. Nagyon élvezetes volt, mert inkább hasonlított egy diskurzusra, mint egy száraz unalmas előadásra. Ezért is lépte túl az 1 órás előadást / elrabolva tőlem az időt. :) /. Az előadáson hallgatóként részt vett Rózsa Péter úr is - egyben főzte a vacsorát -, aki az ország legnagyobb biogazdaságát hozta létre a virágoskúti farmon, és mint szakértő hallgatta az előadást, közben érdekes eszmecserék folytak.

 A következő előadás az egészséges életmódról szólt. Az általam tervezett témákon kívül számos e témához fűződő dolgok is felmerültek, mindenképpen tanulságos volt számomra is.

 Az előadások alatt a gyerekek is lefoglalták magukat hagyományos játékokkal, el is fáradtak. Igaz finom vacsora várt ránk, ám sietnünk kellett haza, így azt nem tudtuk megvárni, viszont a Rózsa Péter farmján termelt és készített termékekből kóstolgattunk, melyek nagyon ízletesek voltak, és utólag megtudtam, hogy ettem lócombot. Kettős érzés fogott el hirtelen, egyrészt nagyon-nagyon finom, másrészt szegény paci...

No, de mindenki jól érezte magát, jó volt ez a nap.

Üdv: Heni és Béla

Sziasztok!

Azon túl, hogy ma van a névnapom (amit persze elfelejtettem, de sms-ek figyelmeztettek rá :)) sikerült elintézni mindent papírt ami az egyesülettel még hátravolt. Nagyon kedvesek voltak a NAV-nál is (telefonon le tudtam rendezni egy csomó mindent), meg is lepődtem. Ugyan nagyvárosból jöttünk Túrkevére, ahol még kevésbé lehet a dolgokat gördülékenyen intézni, de itt le a kalappal. Nagyon segítőkészek voltak.

Persze ez csak az első lépés volt. Számlanyitás, számlatömb vásárlás, pecsét csináltatás, de mindenen túl vagyunk. Már csak dolgozni kell.

Délután pihenésképpen kimentünk a családdal a kertekbe, hogy hogy is állnak a dolgok. Az oltványok nagy része bíztató, az ősszel és most tavasszal elültetett fák egy kivételével kihajtottak. Az áttelepített citromfű és menta szépen nő (bár a fűtől nem sok minden látszott belőlük). Aztán miután az ellenőrzéssel végeztünk kimentünk a Berettyóhoz, ahol szedtünk 2 szatyor kakukkfüvet. Nagyon szeretjük ezt a fűszert. Igazán jó ízt ad az ételnek.

A kisebbik fiam mindenképp "piknikezni" akart, így ezt is megejtettük.

Majd egy nagy kanyar után pedig hazakocsikáztunk.

Ma kaptam egy telefonhívást! Valami módon ránk talált egy úriember és kb. 15 percet beszélgettünk a termékeinkről. Remélem tetszett (vagyis úgy érzem) neki amit hallott :)

A kert ma. Lassan lehet kaszálni a kecskéknek a füvet :)

Sziasztok!

Az elmúlt héten Miskolcon voltunk a szülőknél. Bérház, 7. emelet. Amennyire jó volt a rokonság körében lenni, annyira unatkoztunk a bérházban. Pár nap alatt kezdtünk hasonlítani a zombikhoz, így megpróbáltunk programokat szervezni.

Az első fontos (előre betervezett) program az volt, hogy a Vattai házunk környékén szét kell néznünk, valamint a település határában van egy felhagyott gyümölcsös és azt szerettük volna felderíteni. Ez egy jó kis program volt. Ugyan sok fa már kipusztult az évek alatt, de sok élő cseresznyefát találtunk. Persze volt olyan is amit megviseltek a viharok.

Hazafelé tartva az egyik fán valami sárgaságot vettem észre. Gyorsan kapcsoltam, hogy sárga gévagomba. Át is mentünk és tényleg az volt. :)

Pár nappal később öcsémékhez lettünk hivatalosak, rendberakni a portájukon lévő szőlőket. Már a szomszédos fák tetejébe járt az inda, de az orgonabokor is szőlőt termett volna (ha termett volna). Örömmel fogadtuk a programot. Így még egy délután elment úgy, hogy nem bent ültünk a bérházban.

Ezen a napon tettünk egy kis kirándulást Lillafüreden is. Régen jártunk arra, sok minden változott, de az nem, hogy a gagyi műanyag vackokat árulják. Próbálom visszafogni a gyerekeket, hogy nem veszünk ilyet és szerencsére nagyrészt sikerül is. De vajon mi lenne, ha az illetékesek olyanoknak adnának ki engedélyt, akik helyi terméket, kézműves termékeket árulnak. Esetleg plusz programot is tudna biztosítani (korongozást kipróbálhatják, vagy ezer más dolgot). Sajnos idáig nem jutottunk még el, de egyszer talán rájön a vezetőség (persze ez nemcsak Miskolcra vonatkozik), hogy többet érnek ezek a dolgok, és nem utolsó sorban még gazdaságos is.

Béla + Heni

I. KEVI MAGBÖRZE

2014. május 1.-én a Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesület megrendezi az I. Kevi Magbörzét. A rendezvényre szeretettel várunk mindenkit, akinek maradt az ültetések után bármilyen magja, palántája és szeretné elcserélni másokkal.
Egyesületünk a rendezvényre visz olyan paradicsom- és paprika palántákat, melyeket utoljára talán dédanyáink ültethettek a kiskertbe, ugyanakkor korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre ezek a fajták.
A magbörze nyitása előtt az érdeklődők meghallgathatnak egy előadást a régi tájfajták jelentőségéről, mai aktualitásáról, helyükről a kertekben.
A program 13 órakor kezdődik, és Túrkevén a Fekete István Oktatóközpontban kerül megrendezésre az egészséghét keretein belül, így sok egyéb, érdekes program is biztosítja majd a vendégek kikapcsolódását.
Mindenkit szeretettel várunk!

Béla és Heni

Sziasztok!

Az az igazság, hogy az elkövetkezendő pár hétre nagyon sok meghívást kaptunk. Többek között előadásokat is fogunk tartani, de több helyre hivatalosak vagyunk árulni is. Itt leszünk Túrkevén a Szent György-napi állatkihajtón, és a május elsejei egészségnapon is (ahol az egyesületünk szervezi az I. Kevi magbörzét), de mennünk kell Hajdúböszörménybe is április 22.-én.

Így neki kellett állnunk valami árukészlet félét összehozni. A tegnapelőtti nap eredményei ezek a szörpök (fenyőszirup, pitypangszörp és szilva szörp). A szilva különösen finomra sikeredett :)

Béla és Heni

Sziasztok!

Minden elvem ellenére kísértésbe estem. Azt mondtam, hogy nem fogok az ország legszárazabb pontjára áfonyát ültetni, mondván minek. Alacsonyan is vagyunk neki, a víz is kevés, úgysem marad meg.

Aztán tegnap csak úgy alakult, hogy vettem pár tövet vörös és fekete áfonyából is.

Az ötlet két indok miatt jött. 1. van egy elhanyagolt rész a portán (a góré mögött), ahol semmi nincs. Viszont úgy, hogy a fák, és a góré árnyékba borítják sokkal hűvösebb és nedvesebb terület a többinél. 2. Szeretem a kihívásokat.

Szóval a lényeg a lényeg. 15 db vörösáfonya és 9 db feketeáfonya elültetve. Majd kiderül, hogy megmaradnak -e. Úgy hiszem egy kísérletet megér.

Üdv: Béla és Heni

Sziasztok!

Az elmúlt hétvégénk nagyon mozgalmasan telt, szörpöket készítettünk.

Pitypangból raktunk el pár üveggel, ebből valószínűleg az év folyamán többször fogunk még készíteni.

A gyerekeknek nagyon ízlik.

Raktunk el fenyőszirupot is, szörpként szoktuk fogyasztani, illetve köhögéscsillapítóként is hatásos.

Volt lefagyasztva pár kiló szilvánk, bő termés volt az elmúlt évben, így gondoltuk hogy ha már annyira belelendültünk a befőzésbe, miért ne készítenénk egy kis szilva szörpöt. A képen még a dunsztban pihennek.

A kertünkben a citromfű és a menta szépen kezd terjeszkedni, azokból is készült szörp. A nyári kánikulában nagyon ízletes hűsítők.

A főtesztelőnk Bence / a kisebbik fiúnk /, mindegyiket kóstolgatta, és a fennmaradó pár decilitert neki kellett elkészíteni. El is fogyott gyorsan. :)

Üdv.: Heni és Béla

Sziasztok!

Ma délután a kisebbik fiammal kimentünk a pusztába, hogy megkeressünk egy tavaly elhagyott kacorkést. Annak ellenére, hogy m2-re pontosan tudtam, hogy hol hagyhattam el, sajnos nem találtam meg. Ugyanakkor sok érdekességet láttunk. Szemünk elé került 6 túzok, több, mint 40 nagykócsag, vörös- és szürkegémek, őrgébics, fácán, bíbic és még sok minden más is. Pedig alig 1 órácskát voltunk kint.

Megvizsgáltunk egy régi gyümölcsöst is a régi Putri-csárda mellett. A régi szilvák már elpusztultak, és már csak a magról kelt mirabolán szilvák nőttek.
Ugyanakkor találtunk 3 db vackor fát (amit tudtam, hogy ott vannak). Érdekes, hogy a virágzásnak különböző fázisában vannak, így elképzelhető, hogy különböző fajták. Nyáron megnézzük, aztán meglátjuk hogyan tovább.

Azért látszik, hogy nem kicsi ez a fa :)

A másik vackor.

A harmadik már teljes virágzásban.

A virágról is kellett csinálni egy közelit :)

Végezetül ezeket a szilvafákat tavaly ültettem a ház elé, és idén már ilyen szépen virágoznak. 

Ezt a körtét pedig tegnap ültettem ki. Még jó, hogy az egyik gyümölcsös szélén van egy rakat vadkörte csemete. És annak is örülök, hogy eddig senki nem vette a fáradságot, hogy kivágja. Így most tavasszal egy részét be is oltottam, de erről tegnap már meséltem. No, az alany onnan van. Az oltóvesszők pedig a BESE Egyesülettől, Négyesről.

Ja, és immáron fogyasztjuk a kecskék tejét is (ma madártejet csinált belőle Heni). Igaz még alattuk vannak a kicsik, de nekünk is jut. Per pillanat úgy néz ki, hogy napi 1.5-2 liter tej ami a miénk két kecskétől.

Béla és Heni

Sziasztok!

A tegnapi napon elkészültek a Giligán Egyesület első madárodúi. "A" és "B" odúkat gyártottak nekünk, de festés nélkül kaptuk meg. Gondoltuk azért ne menjen tönkre olyan gyorsan, így irány a bolt, festék ecset, és a kisebbik fiam már festette is. Olyanannyira jól haladtunk, hogy ma már ki is tesszük az odúkat.

Mindemellett beoltottunk cca. 20 db vadkörte alanyt finom-, különleges-, Bosc kobak, és császárkörte oltóágakkal, és egy pár birsalma alanyba oltottunk még naspolyát. Itt is megvolt a szerepe a fiúnak, hisz ő zárta le a sebeket méhviaszos sebkezelővel.

Béla és Heni

Sziasztok!

Nos azt hiszem nagyjából ennyivel maradtam el, de csak sikerült eléni a végét. Igaz ugyan, hogy nem számoltam be a saját, készülő pályázatainkról (pedig az is sok munka), de majd ha esetleg nyerünk tudni fogtok róla (főként a felújításokról :)).

Jut eszembe...tegnap a hazaérkezés után beoltottam 5 almafát (húsvéti rozmaring, csörgő alma). A vad alanyt az oltás után gyorsan el is ültettük a hátsó kertben.

Ma folytatva a munkát (a csepergő esőben) kimentem a Bocskor-kertbe, és beoltottam vadkörtébe néhány nemes oltóágat. A következők voltak: Bosc kobak, Finom körte, Különleges körte, Téli zöld körte. Remélem megragadnak, és idővel meg is kóstolhatjuk őket.

Ha már úgyis szétáztam az esőben, gondoltam itthon is beoltok még pár fát. A szomszédunknak tudtam, hogy van naspolyája. Ilyenünk még úgysem volt, és mivel ajánlották birsbe oltani, neki is kezdtem. Oltottam párat ebből is, valamint 3 meggyet (amit egy abádszalóki barátom kertjéből szedtem, ismerve, hogy milyen szép és finom meggye terem), valamint az egyik szilvafámat szerettem volna szaporítani (hatalmas, nagyon finom szilvák vannak rajta). De ez már későbbre marad. Amikor jobb idő lesz. Remélem honlap.

A cél az lenne, hogy tavasztól-őszig mindig legyen valamilyen fa amelyik terem.

Azt hiszem utolértem magam :)

Béla és Heni

Sziasztok!

Először is...amíg én az előadásokat hallgattam Tiszabábolnán, menetközben itthon megszületett Baranya kiskecskéje. Kép még nincs róla, de annak is eljön az ideje.

Azt hiszem több képet az egyesületünk oldalára (Giligán Egyesület) is feltölthettem volna, de majdcsak eljut oda is valahogy.

Egy 8.5 hektáros gyümölcsösben, ahol már majdnem az összes telepített szilvafa kipusztult. Csak asarjhajtások kikelt mirabolán szilvák virágoznak mindenfelé.

Az erdészház és az erdő

Nünüke. Igazán gyönyörű állat.

Munka közben. Az alsó képen héj alá oltás.

Béla és Heni

Sziasztok!

Én részt vettem az általunk is reklámozott a BESE Egyesület által szervezett gyümölcsös rendezvényen Tiszabábolnán. Igazán érdekes előadások voltak és a vasárnapi napon reggeltől kint voltunk egy régi erdészház mellett, ahol az egyesület tagjai értékes tájfajták megmentésén munkálkodnak (meg mindenféle gyümölcsfák megmentésén). 

Első lépésként a gólyák keltették fel az érdekődésem. Ahogy beértem a faluba az egyik fészken már ketten voltak (sajnos csak az egyiket sikerült elcsípni).

Béla+Heni

Sziasztok!

Ez a pár kecske is képes pillanatok alatt lelegelni az összes füvet a területen. Ugyan ez amiatt van, hogy korán van még kiengedni őket a legelőre (messze van még Szet György nap), mindesetre nem szeretnénk bent tartani őket az istálónak kinevezett ólakban egész nap. Így naponta 1 órácskára kiengedjük őket. A gond az, hogy látszott a területen, hogy ha így folytatják, nem fogja bírni a legelő, így beszéltünk a hátsó szomszéddal és megengedte, hogy átvigyük a kecskéket legelni. Így úgy néz ki, hogy sikerül megmenteni a legelőnket. Szépen nő rajta a fű. Viszont ez fix napi elfoglaltsággal jár. Rávettük a nagyobbik fiunkat, hogy menjen legeltetni és közben meg is tanulhat kint :) 
Ő meg megoldotta, hogy ne kelljen unatkoznia. Odacsődítette a barátait. Kellemest a hasznossal :)

Béla és Heni

Sziasztok!

Ide csak képeket teszek fel.

Ehhez a platánhoz kell néhány szó. Érdemes megnézni a jobb oldalán látható villanyoszlopot. Hatalmas fa. Sajnos már kevés ilyet lehet látni arrafelé is.

Béla és Heni

Sziasztok!

Kaptunk valamelyik nap egy csomó citromfű és menta tövet. Itthon már nem tudtuk hová ültetni, de kidobni is sajnáltuk. Úgy döntöttünk, hogy Bocskor-kert egyik portájára ültetjük el őket. Ugyan azon a területen locsolni nem tudunk, de azért reménykedünk, hogy megmaradnak (persze az ültetéskor jól belocsoltuk őket).

Bence (a kisebbik fiunk) nagy segítség voolt. Igaz egyébként is a kedvenc kerjébe mentünk. Azért ez lett a kedvence, mert van benne egy jól megmászható fa, és mindig azon szokott ülni :)

Béla és Heni